[ Pobierz całość w formacie PDF ]
célpontokat. Harris beleegyezett.
EstérQl estére eligazították a 617-es századot, de a célterületet alacsony
rétegfelhQ takarta egészen december 16-ig, amikor Chesire kilenc
Lancasterrel végre felszállt. Az ÚtkeresQk egyik oboa Mosquitója repült
velük, hogy megjelölje a célpontot.
Az oboa új radar-helymeghatározási eljárás volt. Angliából két
radarsugarat bocsátottak ki, és azok pontosan a célpont fölött keresztezték
egymást, így a pilóta tudta, hogy mikor van pontosan a célpont felett. Ezen
az éjszakán az oboa repülQgép kötegnyi gyújtóbombát dobott le, és azok
arra az erdQre estek, amelyik egy sípályát rejtett. A 617-esek 3000
méterrQl látták, ahogy a fények, mint apró szentjánosbogarak villognak a
fák között. Ennek megfelelQen beálltak a körbe, aztán eléggé szétszóródva
ahhoz, hogy a légelhárítás ne lehessen hatékony, rámentek a célra. Az
összes 5500 kilós robbanóbombájukat néhány percen belül dobták le. A
gyújtóbombák környezetében az egész erdQ lángba borult.
Coningsbyban kifejlesztettek egy ellenQrzQ fényképezési eljárást (a
felvételt villanófény mellett készítették a célpontokról). Amikor meglátták
a képeket, felhördültek. A jelzQ gyújtóbombák 350 méterre a célpont mellé
estek. Az összes bomba viszont a gyújtóbombák köré esett mindössze
átlagosan kilencvennégy méteres hibával. Ez azt jelentette, hogy annyira
pontos volt a bombázás, hogy a sípálya érintetlen maradt. A háború
legpontosabb éjszakai bombázása volt, de ez csak fokozta a keserqségüket.
Ez igazolta Cochrane és Chesire gyanúját. Az ÚtkeresQk jók voltak
területek kijelölésében, de nem voltak jók egy pont meghatározásában.
Martin azt javasolta, hogy dobjanak le ejtQernyQs világító fáklyákat a
célterület felett. Ezek fényénél néhány gép mélyrepülésben dobhatná le a
jelzQ gyújtóbombákat pontosan a célpontra. Chesire beleegyezett, de
Cochrane nem, akinek az emlékezetében Dortmund-Ems még nagyon is
frissen élt. Hallani sem akart több kis magasságból végrehajtott akcióról.
Chesire és Martin szép csendben nekiláttak, és kipróbálták a kis
magasságból ledobott jelzQ gyújtóbombákat abban a reményben, hogy
rávehetik Cochrane-t álláspontja megváltoztatására. 60 méter magasságból
dobtak gyakorló bombákat alacsony támadáshoz készült
célzókészülékekkel, de nem voltak elégedettek az eredménnyel. Rájöttek,
hogy pontosan le tudják dobni a bombát, de annak túlzottan lapos a
röppályája. Ezért gyakran megesett, hogy a bomba felpattant a talajról, és
akár 200 méterrel a célpont mögött ért újra földet. Az is gondot okozott,
hogy a Lancasterekkel éjszaka túlrohantak a célon, mielQtt még észrevették
volna.
December 20-án ismét az ÚtkeresQk oboa módszerével próbálkoztak.
Célpontjuk egy Liége mellett fekvQ fegyvergyár volt, de a várost
reménytelenül mélyen csüngQ felhQtakaró borította. Bombaterhükkel
hazafelé tartva Martin látta, hogy egy Lancaster lángba borulva zuhan,
miközben lövésze még mindig a vadászra tüzel.
Otthon Coningsbyben sokáig fennmaradtak, várakoztak, inkább a
lelkiismeretük megnyugtatására, mint valóban reménykedve, de Geoff
Rice, az eredeti század egyik túlélQje ezúttal nem tért vissza.
Ezután ismét az oboa módszerrel folytatták; most az egyik sípálya
ellen támadtak, de a felhQzet miatt nem jutottak semmire.
Chesire felhívott egy hírszerzQ tisztet Londonban, hogy még utoljára
ellenQrizze a hadifoglyok javára szánt csirke-akciót . A hírszerzQ
rémülten hallgatta a tervét. - Jézusom, ezt nem teheti! Ha bármit ledob a
körletbe, a németek azt fogják hinni, hogy fegyver, és amikor a foglyok
kirohannak, hogy felszedjék csomagokat, halomra lövik Qket!
- Nem hiszem, hogy ez történne - vélte Chesire, de aztán szomorúan
közölte Martinnal és Shannonnal, hogy le kell mondaniuk az ötletrQl. A két
fiú nem keseredett el.
Az idQjárás egészen december 30-ig rossz volt. Akkor egy oboa
géppel együtt felszálltak, hogy az egyik sípálya ellen menjenek. Három
bomba pontosan az oboa jelzéseket találta el, de a gyújtóbombák megint
pár száz méterrel a célpont mellé estek, és a sípálya ismét megúszta.
Chesire gyQzködte Cochrane-t, hogy alacsonyról dobott
jelzQbombákkal próbálkozzanak. Elképzelése szerint egy oboa gép
ejtQernyQs fáklyával megvilágítaná a célterületet, és Q meg Martin olyan
alacsonyan jönnének be, hogy pontosan megjelölhetnék a célt.
Cochrane kereken elutasította, és hozzátette: - Találjon más megoldást.
Próbálkozzanak az ASB-vel 1500 méter magasságból. Ha világító
gyertyákkal jól megvilágítják a célterületet a célzáshoz, akkor valószínqleg
pontos bombázást tudnának végrehajtani.
Chesire javasolta, hogy a 617-esek maguk vihetnek a világító
gyertyákat is, és kihagyhatnák az ÚtkeresQket. Cochrane beleegyezett, és
január 4-én oboa gép nélkül repültek a Calaisi-szoros fölé. 3600 méterrQl
világító fáklyákat dobtak, de 1500 méteren Chesire és Martin felhQbe
került. Ezért mindketten lesüllyedtek 120 méterre (amiben még felszállás
elQtt nagy titokban egymás között megegyeztek), és különbözQ irányokból
repültek a halványan látszó tisztás felé. A jelzQbombák pontosan a tisztásra
estek, de aztán felpattantak, és kétfelé 100 méterre a fák közé repültek.
A század valamennyi bombáját a két jel közé dobta, és súlyosan
megrongálta a kilövQállást. Chesire szerint elég sikeres volt a támadás, de
nem volt igazán elégedett - felpattanó jelzQbombákra nem lehetett építeni.
A következQ napokban Q, Martin és Bombadumás elfogadható
célmegjelölési mód kikísérletezésén fáradoztak.
Úgy találták, hogy jól látható célpontra nappal, 900 és 1800 méter
magasságból 40 méteren belüli pontossággal tudnak jelzQbombát dobni -
ami lehet, hogy jó Cochrane-nak, de nem felel meg homályosan látszó
célpont esetén. És semmi reményük sem volt arra, hogy éjszaka tisztán
lássák a célpontot. A holdfény és a világító fáklyák ugyan segíthetnek, de a
fontos célpontokat biztosan jól álcázzák a németek.
Ezen a héten költözött át a század ConingsbybQl a mintegy tizenöt
[ Pobierz całość w formacie PDF ]