[ Pobierz całość w formacie PDF ]

balszerencse. Negyvenkét éves voltam és minden tQlem telhetQt elkövettem, hogy ne gondoljak
Hóvirágra.
Tuingcse császár uralkodásának negyedig esztendejében, egy késQ Qszi napon Jungkang jött be
az emeleti szobába és a fülembe súgta, hogy valaki látni óhajt. Kértem, vezesse fel a vendéget,
de Jungkang a menyem és a lányom felé pillantott, akik együtt hímeztek és megrázta a fej ét.
Márpedig ez vagy szemtelenség a részérQl, vagy valami komolyabb dologról volt szó. Anélkül,
hogy egyetlen szót is szóltam volna a többieknek, lementem. Amint beléptem a nagyszobába,
egy kopott ruhás lány esett térdre elQttem, és homlokát a padlóhoz érintette. Gyakran jöttek a
házamhoz ilyen koldusok, ismert voltam a bQkezqségemrQl.
  Csak te segíthetsz nekem, Lu úrnQ  esdekelt a lány, ahogy összekuporodott alakja felém
araszolt, míg homloka lótuszlábaimon nem nyugodott.
Lehajoltam és megfogtam a vállát.
  Add a táladat és megtöltöm.
  Nekem nincs koldustálam, nincs szükségem ennivalóra.
  Akkor miért vagy itt?
A lány sírva fakadt. Mondtam, álljon fel, s amikor nem mozdul, újra megütögettem a vállát. A
mellettem álló Jungkang a padlóra meredt.
  Állj fel!  parancsoltam.
A lány felemelte a fejét és az arcomba nézett. Bárhol felismertem volna. Hóvirág lánya
pontosan olyan volt, mint az édesanyja az Q korában. Haja nem adta meg magát a csatoknak és
laza loknikban hullott az arcába, de épp olyan világos és tiszta volt, akár a tavaszi hold, mirQl a
nevét kapta. Szomorúan emlékeztem vissza erre a lányra, ismertem már akkor is, amikor még
meg sem született. Az emlékezet ködén át láttam Tavaszi Holdat gyönyörq kisbabaként, majd
pedig a hegyek közt töltött telünk szörnyqséges nappalainak és éjszakáinak idején. Valamikor ez
a szép kis teremtés a leányom laotungja. lett volna. Most homlokát ismét a lábamhoz hajtva
segítségemért rimánkodott.
  Anyám nagyon beteg. Nem éli meg a telet. Semmi mást nem tehetünk érte azon kívül, hogy
megnyugtatjuk háborgó elméjét. Kérlek, gyere el hozzá. Téged szólít. Csak te tudsz
megnyugvást adni neki.
Még öt évvel ezelQtt is olyan mélységes volt a fájdalmam, hogy talán útjára küldtem volna a
lányt, de Lu úrnQként rengeteget tanultam a kötelességeimrQl. Sosem tudnék megbocsátani
Hóvirágnak mindazért a szenvedésért, amit okozott nekem, de a megyében elfoglalt pozícióm
miatt kegyes hölgynek kellett mutatkoznom. Azt mondtam Tavaszi Holdnak, menjen haza és
megígértem, hogy rövidesen én is ott leszek; aztán rendelkeztem, hogy egy palankin elvigyen
Csintienbe.
Úton odafelé felvérteztem magam Hóvirág meg a mészáros, a mostanra már nyilván nQs fiúk, és
természetesen a hites barátnQk látványa ellen.
Hóvirág küszöbénél tett le palankin. Mit sem változott a hely. A ház oldalához nagy halom
tqzifát raktak, a téglapadozat a beépített vokkal újabb gyilkolásra várt. Habozva néztem körül. A
mészáros alakja töltötte be a sötét bejáratot, majd már ott is termett elQttem  idQsebb volt,
szálkásabb, de sok tekintetben nem változott.
  Nem bírom nézni a szenvedését.  Nyolc év után ezek voltak az elsQ szavai. Keze fejével
megtörölte könnyes szemét.  Adott nekem egy fiút, aki segített fellendíteni az üzletemet.
Adott egy jó és hasznavehetQ leányt. Sokkal szebbé tette a házamat. Haláláig ápolta anyámat.
Mindent megtett, amit egy feleségnek meg kell tennie, mégis kegyetlen voltam hozzá, Lu
asszony. Most már tudom.  Aztán ahogy elment mellettem, még hozzátette:  Jobb neki
asszonytársaságban.  Követtem tekintetemmel, ahogy hosszú léptekkel a mezQk felé indult, az
egyetlen helyre, ahol egy férfi egyedül lehet az érzelmeivel.
Még ennyi év elteltével is nehéz erre gondolnom. Azt hittem, kitöröltem Hóvirágot az
emlékezetembQl, kivágtam Qt a szívembQl, Qszintén hittem, hogy sosem fogok megbocsátani
neki, amiért jobban szereti nálam a hites barátnQket, ám abban a pillanatban, amint megláttam
Qt az ágyán, visszavonultak ezen érzelmek és gondolatok. Kegyetlenül bánt vele az idQ  az élet.
Ott voltam én, idQsebb asszony, igaz, de a bQröm még sima volt a krémektQl, púderektQl és
közel egy évtizede megkíméltem a naptól, a ruháim pedig az egész megyének elárulták, ki
vagyok. A szoba túlsó felén az ágyban ott feküdt Hóvirág, egy rongyokba öltözött öregasszony.
A lányával ellentétben, akinek tüstént ismerQs volt az arca, Hóvirágot nem ismertem volna fel,
ha Kupo temploma elQtt meglátom az utcán.
És igen, ott volt a többi asszony: Lótusz, Fqzfa és Szilvavirág. Amint azt sok éve gyanítottam,
Hóvirág hites barátnQi azok az asszonyok voltak, akikkel a hegyekben a fa alatt éltünk. Nem
köszöntöttük egymást.
Miközben az ágy felé tartottam, Tavaszi Hold felállt és oldalra lépett. Hóvirág szeme csukva volt,
bQre halálosan sápadt.
A lányára pillantottam, bizonytalanul abban, mit is kéne tennem. A lány bólintott, mire
tenyerembe fogtam Hóvirág hideg kezét. Mocorgott, de nem nyitotta ki a szemét, majd
megnyalta repedezett ajkát.
  Érzem...  Megrázta a fejét, mintha el akarna hessegetni egy gondolatot.
Halkan kimondtam a nevét, majd gyöngéden megszorítottam az ujjait.
Laotungom pislogva kinyitotta a szemét, megpróbálta összeszedni magát, elQször el sem hitte,
ki áll elQtte.
  Éreztem az érintésedet  motyogta végül.  Tudtam, hogy te vagy az.  Hangja gyönge volt,
mégis, amikor beszélt, eliramlottak a fájdalom és borzalom évei. A betegség pusztítása mögött
azt a kislányt láttam, aki oly sok esztendQvel ezelQtt arra kért, hogy legyek a laotungja.
  Hallottam, hogy szólítottál  hazudtam.  Olyan gyorsan jöttem, ahogy csak tudtam.
  Vártalak.  Arca eltorzult a kíntól. Másik kezével a hasát markolta és reflexszerqen felhúzta a
lábát. Hóvirág lánya szótlanul belemerített egy ruhát egy tál vízbe, kicsavarta és a kezembe
adta. Letöröltem vele Hóvirág homlokáról a görcs alatt összegyqlt verítéket. Fájdalmán
keresztül beszélt hozzám.
  Bocsánatot kérek mindenért. De tudnod kell, hogy sosem ingott meg az irántad érzett
szeretetem.
Elfogadtam a bocsánatkérését, újabb roham tört rá, rosszabb az elQzQnél. Szemét szorosra zárta
a fájdalom, nem szólalt meg újra. Felfrissítettem és visszatettem homlokára a törlQruhát, aztán
újra megfogtam a kezét, és egészen naplementéig ott ültem mellette. Addig, amíg a többi nQ
távozott, Tavaszi Hold pedig lement vacsorát készíteni. Amikor egyedül maradtam Hóvirággal,
lehúztam róla a takarót. A betegsége felzabálta húsát a csontjairól és egy tumort táplált, amely
gyerekméretqre dagadt a hasában.
Még most sem tudom elmondani, mit éreztem akkor. Olyan sokáig voltam sértett és haragos. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • helpmilo.pev.pl
  •